Mikor kirándulásaink során rácsodálkozunk a zselici táj szépségére, az ámulat után rögtön az a kérdés merül fel bennünk, hogy vajon honnan kapta a nevét. Sokszor megtörtént ez, de sosem néztünk utána pontosan. Ha itt ott felbukkant valami lehetséges magyarázat, akkor annak örültünk, de igazán sosem ástunk a mélyére. Így aztán nagyon megörültem mikor rátaláltam  Krénusz Tóth  Erzsébet Zselickisfalud története c. tanulmányára. (A forrás linkje a lap alján) 

Ahogy a legtöbb tájnév esetében, így a "zselic" szó eredetével kapcsolatban is sokféle magyarázattal találkozunk. 1093-ból származó birtokadományozó levélben, úgy jelölik a birtok helyét,  hogy Zselic/Selez = erdő alatt fekszik. Tehát erdőt jelentett a név, aztán később tájnév lett belőle. IV Béla idejében a Pannonhalmi Apátságnak 10 kanászfalva volt a ,,Zselicben”, ahol sok makkfa volt, illetve makkoltató sertéstartás volt a jellemző - ebből és a zselud, zselod = makk szó jelentéséből következtettek a név eredetére. Olyan elképzelés is van, hogy a szó szélvidéket jelent (szél-zeles- selz-zselz-zselic).

A táj szépségére gondolva azt a magyarázatot is szívesen fogadjuk, hogy a zselic szó szláv (rác) szóból ,,zselicza”- ékes, kellemes, kies tájat jelent. 

Tovább olvasgatva találunk olyan magyarázatot, hogy a  zelezo 'vas' jelentésű szláv szóból ered, vagy  a Siliz alakban lejegyzett szláv személynévből.

A kedvencem pedig a következő magyarázat : esetleg a magyar sün szó sül változatával hozható kapcsolatba, ez esetben 'sünös, sündisznókban gazdag területet' jelölne. 

Egy biztos a név eredetével kapcsolatban , az hogy szláv népek lakták a Zselic somogyi részeit, amelyek fokozatosan olvadtak be a magyarságba, tehát a szó szláv eredete nem meglepő. (https://www.sulinet.hu/oroksegtar)

A Zselic területe 1140km2 /130.000ha/, ebből természetvédelmi terület 79km2 /9.046ha/. Ez Somogy és Baranya megye egy területét fedi le, melyben 77 község található. A Zselic ma a Kaposvártól délre fekvő erdős hátság.

De a középkorban nem korlátozódott erre a területre az elnevezés. Így hívták a Tolna és Baranya vármegye határán elterülő erdős hegyvidékét és a Mecsek hegységet is.

Milyen fákkal, virágokkal  találkozhatunk a Zselicben?

Ezüsthársas bükkös,illír gyertyános-tölgyesek,a kocsánytalan tölgyön és a gyertyánon kívül a madárcseresznye, az ezüsthárs és a csertölgy is fontos szerepet játszik, sőt ezekhez gyakran juhar, szil és egyéb hárs fajok is elegyednek.

Aljnövényzetében szubmediterrán elterjedésű.

A farkasboroszlán (Daphne mezereum) illatos virágú cserje. Kora tavasszal virágzik a berki szellőrózsa (Anemone nemorosa)
A bókoló fogasír (Dentaria enneaphyllos) hegyvidéki növény, és találkozunk az atlanti-szubmediterrán elterjedésű szúrós csodabogyóval(Ruscus aculeatus)

1976. óta több mint 9000 hektár területen védett természeti terület  a Zselici Tájvédelmi Körzet.
 2009-ben a Zselici Tájvédelmi Körzet lett az első nemzetközileg is elismert Sötétégbolt-park Európában egy skóciai nemzeti parkkal együtt.

A vadvirágos út

A  Kaposvártól Szilvásszentmártonig tartó „Vadvirágos út” szoboregyüttest Horváth-Béres János kaposszerdahelyi fafaragó készítette. A szobrok a Zselic védett növényeit ábrázolják. A "Méhbangó" és "Erdei gyöngyköles"  szobra Zselickisfaludon található.
 

  Zselickisfalud fekvése

Zselickisfalud Magyarország délnyugati részén, Somogy megyében, Kaposvártól déli irányban mintegy 12 kilométerre található. A kisközség a Dunántúli-dombság részét képező Zselic egyik legszebb völgyébe települt. A községhatár tengerszint feletti magassága 147 méter és 282 méter között váltakozik. Legmagasabb pontja a község belterületétől keletre található Barkó-hegy (282 m), legalacsonyabb pontja pedig a Szilvási-patak völgyében (147 m) található, ahol a patak északi irányban haladva elhagyja a községhatárt.

Patakok, dombok, horhók

A község határának vizeit észak felé a Szilvási-patak gyűjti össze és szállítja a Berki patakba, amely később a Kapos folyóba torkollik. Dél felé a Márcadó-árok gyűjti össze a lefolyó vizeket, melyek a Keleti-Gyöngyös-patakon át a Dráva folyóba tartanak.
A község patakjai a Kapos folyóba ömlenek. Vízválasztó a Ropolyi tető, mert a tőle délre eredő patakok a Drávába torkolnak.
A víz munkája miatt a dimbes-dombos tájat több mély bevágás szakítja meg, melynek mélysége sok helyen 2–4 m, ezeket a bevágásokat nevezik horhók-nak, melyek utakként vezetnek ki a községből kelet felé.

A dombok közt egy mélyen fekvő rét is húzódik, amit Várvize - nek neveznek. Az említett tanulmány szerint várhegyi dűlőben egy régi nagyszabású épület romjai látszanak, de hogy milyen épület lehetett, arról nincs bizonyíték. Az öregek elbeszéléséből arra lehet következtetni, hogy a vár a török időkből való.

 Zselickisfalud története

"1339-ben találkozunk először Kys Folud említésével. Mint a neve is mutatja, apró település volt csupán az óriási erdőrengetegben. A környező falvaktól is mérete különböztette meg. Források hiányában még megközelítőleg sem tudjuk meghatározni az itt élők házainak számát. Lakói kemény munkával irtották ki az erdőt, s tették termővé a talajt. A kis házak természetesen fából készültek. Olyan kicsiny volt ez a település, hogy még temploma sem volt. Neve 1346-ban Kysfalud, 1403-ban Kysfalu, 1470-ben pedig Kysfalwd alakban bukkan fel.
Az Esterházy-család tulajdonában volt a II. világháborút követő államosításig........" (Krénusz Tóth  Erzsébet: Zselickisfalud története)

Egykor virágzó, majd hanyatló, később pusztává vált s végül elnéptelenedett falvak a mai Zselickisfalud területén: Márcadó, Kardosfa, Enyezd, Várvize, Ropoly. Ez utóbbi ma már nem Zselickisfaludhoz, hanem Bőszénfához tartozik közigazgatásilag, de volt idő, amikor Zselickisfaludhoz tartozott.  

A felsorolt kis falvak közül  Kardosfa nevét ismerjük manapság, amely közigazgatásilag Zselickisfaludhoz tartozik. Azt, hogy mikor jött létre Kardosfa  település, pontosan nem tudható, a források szerint egyes kutatók a Szent László királyunk által a pannonhalmi apátságnak adományozott tíz kanászfaluból a Karan nevűvel azonosítják. Ha ez igaz akkor  XI. századi település Kardosfa.

 "Zselickisfalud történetében" a szerző megemlíti Vikár Béla gyűjtő munkáját is, aki a XIX. század végén már felismerte az érékek feledésének veszélyét és többször járt a Zselicben. Sok érdekes történetből egyet emelek ki.

 " A falvakban hagyomány volt, hogy a kiválasztott kisgyermekeket elvitték a falu határára, és ottjól megverték. Ezt azért tették, mert az ember, a helyet, ahol megverték, nem felejtette el, így mindig emlékezett arra, hol a falu határa. Ők voltak a falu „élő lelkiismeretei”, a hiteles emberek."

Valószínű, hogy nem csak a falu határát nem felejtette el az illető, hanem azt sem, hogy honnan jött, nem ártana manapság is élni ezzel, hogy senki ne felejtse el, hogy honnan jött és hol a határ :)

Forrás: http://zselickisfalud.hu/files2/zselickisfalud-tortenete.pdf