Rókabál, rókabál!
Róka Robi ropja már.
Tüzes csárdás, méla tangó,
száll a dal, a szívbe hangzó.
– Róka Rozi, gyere karba!
Húzd! – kiált a zenekarra.
És amíg járják a séket,
súg fülébe szép meséket
sok kalandról, régi lesről,
rókaházi tyúklevesről,
majd keringő közben másról,
nagy tál csirkepaprikásról.
Twist alatt rikkantja: – Híj, te,
az volt ám a rántott csirke! –
Zeng a fürge csacsacsa.
– Isteni a sült kacsa! –
S máris új tánc jön, a foxtrott,
Robi győzi még a kosztot.
Kedv s az étvágy nem hanyatlik
kivilágos kivirradtig.
Forrás: Udud István: Rókabál
